A görögök ismerték fel először az emberi ész erejét, ők győződtek meg elsőként arról, hogy a világon csak ismeretlen dolgok létezhetnek, nem pedig megismerhetetlenek. Kialakult bennük a vizsgálódás, a kisérletezés, a kételkedés alkotó szelleme; elsőkként jutottak el a gondolat szabad érvényesítéséig. A görög nép megjelenése előtt a bölcsesség közmondásokra, a világnézet a vallásra korlátozódott. náluk találkozunk a világ tudományos értelmezésére irányuló igyekezettel, s ennek az igyekezetnek kifejezésével a filozófiával is. Görögországban az ember lett tulajdon nagyságának és nyomorúságának mércéje; tudta mivé kell és mivé nem szabad válnia. Szörnyű teher volt ez a tudat, a görög ember nemegyszer összeroskadt alatta. De mindig újra talpra állt. Bizonyos, hogy a görögöknek nem volt könnyű dolguk: az európai történelem úttörőiként ismeretlen bozóton kellett keresztülvágniuk magukat, míg az utánuk következők előtt már nyitva állt az út. Történelmi tapasztalatok nélkül, elsőkként kellett bizonyos kérdéseket megválaszolniuk. Csak csodálkozhatunk, hogy a próbákat kiállták. Ahol pedig nem álltak helyt, hozzánk hasonló embertársainkat láthatjuk bennük. A görögök nem Zeusz fejéből teljes fegyverzetben kipattant Athéné istennőként léptek a történelem színpadára. Felfedezéseikért, elsőségükért, vívmányaikért keményen megdolgoztak, ezeket sok esetben a szó szoros értelmében úgy kellett kiharcolniuk. A csoda éppen abban rejlik, ahogyan mindezt elérték. S abban is, hogy egyáltalán elérték.
|